Szakmai vélemény: Progresszív betegellátás - urológiai centrumok

B-típusú centrum:

Olyan intézmény, vagy csupán egy intézménynek egy osztálya, mely egy, vagy egynéhány tevékenységet a tudomány, a szakma legmagasabb színvonalán képes ellátni.
Ide olyan tevékenységek tartozhatnak, melyek nem igényelnek extra teljesítményű aneszteziológiát, társszakmákat, vagyis olyan körülményeket, melyeket az A-típusú centrumban írtunk le. Az urológia esetében pl. a húgycsősebészet tartozhat ide, vagy bizonyos andrológiai és egyéb speciális tevékenységek.

Infrastruktúra:

A magyar egészségügy infrastrukturális szerkezetéből adódik, hogy Magyarországon az 1-es típusú centrum nem létezik. Ilyen A-típusú centrumból Magyarországon egy ekkora terület és populáció ellátására három elegendő lenne. Az más kérdés, hogy ilyen centrumok kiépítése óriási anyagi ráfordítást igényelne, és jelenleg az ország gazdasági helyzete eme feladat elvállalására aktuálisan alkalmas-e. A B-típusú centrum kialakítására gyakorlatilag nincs is szükség, mivel néhány évtized alatt spontán kialakultak ezek a centrumok, amelyek nem okvetlenül egyetemi klinikákon működnek, pl. országszerte van néhány olyan osztály, amelyeken magas színvonalú operációs tevékenység folyik már most is (laparoszkópia, RLA, stb.).

A kettő közötti átmenetnek nincs értelme, mert azok a centrumnak kikiáltott, illetve kikiáltandó osztályok, illetve klinikák, amelyek nem felelnek meg az A-es típusú centrumnál megfogalmazott feltételeknek, a feladatukat sem tudják ellátni a szakma legmagasabb színvonalán.

A meglévő, megörökölt infrastruktúra miatt A-típusú centrum nem létesíthető.

Humán erőforrás:

A progresszív betegellátás humán erőforrás szükségleteit az alábbi szempontok szerint lehet kialakítani:

1. A képzés magas színvonala: már évek óta szó volt arról, hogy a szakvizsga után kiemelt szakemberek kaphatnának speciális képzést és speciális bizonyítványt. A speciális képzés nagyrészt akár külföldi iskolákban, „centrumokban” történne.
2. Pályázati kultúra: a különböző főorvosi és vezetői állások pályáztatásánál kizárólag szakmai szempontokat kellene szem előtt tartani. Ez az elmúlt évtizedek során nem így működött, már csak azért sem, mert a Szakmai Kollégiumok működésére vonatkozó szabályozók nem tették lehetővé, hogy a Kollégiumok tisztán szakmai alapon döntsenek (titkos szavazás), valamint a kinevezőnek nem volt kötelező figyelembe venni a Szakmai Kollégiumok véleményét.
3. A különböző képzettségű, gyakorlattal és élettapasztalattal rendelkező szakemberek bérezése képzettségüknek és gyakorlatuknak megfelelően alakuljon. Ugyanezen elvek vonatkozzanak a szakdolgozókra is.

A szakmaiság, szaktudás a magyar egészségügyben évtizedek óta nem áll megfelelő, megbecsült helyen, ezen a téren még bonyolult változtatások szükségesek, ezért a humán erőforrás biztosítása egyelőre még kérdéses.

Végső soron tehát arról van szó, hogy kormányzatunk a Semmelweis Terv szerint az egészségügy szerkezetén változtatni kíván, egyfajta köztes megoldással. Nem kíván, nem tud A-típusú centrumokat szervezni (építeni), de a korábban spontán kialakult B-típusú szerkezetet sem akarja fenntartani. Azzal a prekoncepcióval él, hogy térségi központokat létesít, a fővárosban éppenséggel hármat! Eme térségi központok kijelölésében kéri a kormányzat a Szakmai Kollégium Urológiai Tagozatának és Tanácsának értékelő munkáját.

Egy intézmény, osztály, vagy bármely nem egészségügyi munka-műhely értékelése a nemzetközi gyakorlatban az alábbi módszertan szerint történik: