A prosztatarák korszerű ellátásának feltételrendszere a betegek jó életminőségben eltöltött, hosszabb túléléséért

Cél: A prosztatadaganatok ellátása komplex társadalmi feladat: az orvosszakmai kihívásokon túl jelentősek a betegség egyéni és össztársadalmi terhei is. Ezért tanulmányunk célja, hogy olyan ajánlásokat fogalmazzon meg az érintett szakmai szervezetek és a döntéshozók számára, amelyekkel tovább javítható a prosztatarákkal élő férﬁak életkilátása és életminősége.
Módszertan: Elemzésünk módszertanilag négy forráson alapszik, amelynek része a problémakörrel foglalkozó szakirodalmak feltárása, a hazai publikus adatbázisokban elérhető releváns adatok bemutatása, számos szakértői mélyinterjú, valamint az előzetes eredmények megvitatása kerekasztal-megbeszéléseken.
Eredmény: Tanulmányunk fő megállapítása, hogy egyes részterületeken jelentős fejlődés történt az elmúlt években, ugyanakkor a minden beteg számára elérhető, modern, standard, minőségi betegellátás érdekében további lépések megtétele szükséges.
Következtetés: A kidolgozott javaslatok alapján, összhangban a hazai és nemzetközi szakmai iránymutatásokkal, valamint a European Association of Urology Whitepaper on Prostate Cancer tanulmányával, véleményünk szerint kijelölhetőek azok a beavatkozási pontok, amelyek hozzájárulhatnak a standard és magas minőségű betegellátáshoz és ezáltal a betegek jó életminőségben eltöltött, hosszú túléléséhez.

Tovább

A szervre lokalizált nagyon alacsony, alacsony-, illetve kedvező prognosztikájú közepes kockázati besorolású prosztata adenokarcinóma aktív surveillance kezelési lehetőségeinek tapasztalatai a PTE KK Urológiai Klinika beteganyaga alapján

Összefoglalás

Bevezetés: A vizsgálati anyagban elsősorban az alacsony kockázatú, illetve a közepes, de kedvező prognosztikájú szervre lokalizált prosztatadaganattal rendelkező betegek adatait vizsgáltuk. Klinikai vizsgálatunk döntően arra fókuszált, hogy a megfelelő paraméterekkel rendelkező betegek esetén a kezelőorvos, illetve betege milyen gyakorisággal választotta az AS-kezelést, illetve a beteg követése ...

Tovább

Vizeletdeviáció radikális cystectomia után: a megfelelő döntés

Összefoglalás

Az összes hólyagdaganatos betegségek kb. 25%-a izominvazív (T2–T4). Kezelés nélkül ebben a stádiumban az 5 éves túlélés igen alacsony, kb. 3%. Ezek alapján belátható, hogy az izominvazív hólyagdaganatos betegek kezelése alapvető fontosságú. A nemzetközi ajánlások alapján a leghatékonyabb, elsőként választandó, standardkezelési eljárás a műtéti megoldás. Ennek során radikális ...

Tovább

A húgyhólyagdaganatos betegek palliatív ellátása

Összefoglalás

Palliatív ellátásban azok a betegek részesülnek, akik valamilyen súlyos, életet rövidítő betegségben szenvednek és a betegség vagy nem reagál a gyógyító célú kezelésekre, vagy a beteg általános állapota, társbetegségei, előrehaladott onkológiai státusza nem teszi lehetővé a definitív ellátást.
Az általános testi-lelki tüneteken túlmenően a leggyakoribb, beavatkozást igénylő ...

Tovább

Prehabilitáció és rehabilitáció hólyagdaganat miatt operált betegeknél

Összefoglalás

A rosszindulatú hólyagdaganat kezelésének fontos állomása az endoszkópos, vagy radikális műtét. A műtéti beavatkozás kimenetelét egyaránt javítja a megfelelő preoperatív felkészítés és posztoperatív gondozás. A jó prehabilitációs gyakorlat testileg és lelkileg felkészíti a beteget a műtéti terhelésre, ezzel csökkenti a műtéti stresszválaszt. A prehabilitáció legfontosabb elemei a ...

Tovább

ERAS-protokoll alkalmazása radikális cystectomia során

Összefoglalás

Az Enhanced Recovery After Surgery (ERAS) egy multimodális út, amely útmutatást ad a sebészeti beavatkozáson átesett betegek perioperatív ellátásának és eredményeinek javításához. 2013-ban az ERAS-társaság kiadta a radikális cystectomiára vonatkozó eredeti irányelveit, átvéve a colorectalis irodalomból származó adatok nagy részét. Az elmúlt évtizedben az ERAS iránti növekvő érdeklődés ...

Tovább

Laparoszkópos radikális cystectomiákkal szerzett tapasztalatok és eredmények osztályunkon

Összefoglalás
A hólyagtumor világviszonylatban a tizenegyedik leggyakoribb tumoros megbetegedés, férfiak között a hetedik. A radikális cystectomia a választandó eljárás az izominvazív urotheliális karcinóma kezelésére izominvazív és válogatott nem izominvazív esetekben. A beavatkozás történhet nyílt sebészeti vagy minimál invazív (laparoszkópos, illetve robotsebészeti) módszerrel. A magas szövődménykockázat ...

Tovább

Mikor indikálható a radikális cystectomia nem izominvazív hólyagtumoroknál?

Összefoglalás
A radikális cysto-vesiculo-prostatectomia (RCVP), illetve nőknél a kiterjesztett kismedencei exenteráció (EPE) a gold standard műtéti eljárás izominvazív hólyagtumornál (MIBC). Jelenleg más onkológiai módszerrel nem lehet elfogadható hosszú távú eredményt felmutatni. Igaz, hogy a műtét megterhelő mind a beteg (mortalitás 3-7,9%; morbiditás 30-70%,) mind az operatőr számára. Az utóbbitól komoly ...

Tovább

A nem izominvazív hólyagdaganatok klinikai vonatkozásai

Összefoglalás
A hólyag urothelialis karcinómája a férfiak körében a hetedik, míg a teljes populáció körében a tízedik leggyakoribb, míg az urológiai daganatokat tekintve a második leggyakoribb daganattípus. A halálozást tekintve az összes daganat közül a férfiakban a kilencedik, nőkben a tizenegyedik. Ezen epidemiológiai mutatók alapján is könnyen belátható, milyen fontos a hólyagdaganatos betegek felderítése ...

Tovább

A fotodinámiás diagnosztika, szűkített hullámhosszú képalkotás, és a Storz professzionális képerősítés-rendszer klinikai alkalmazása hólyagdaganatok diagnosztikájában

Összefoglalás

Bevezetés: A nem izominvazív hólyagdaganatok diagnosztikájában alapvető a cisztoszkópia. A legnagyobb problémát a recidíva és a progresszió egy részéért felelős elváltozásoknak, a nem jól vizualizálható daganatoknak a diagnosztikája jelenti.
Célkitűzés: Jelen közlemény célja a vizualizációt javító innovatív technikák és klinikai jelentőségük bemutatása, és az azokkal nyert magyarországi ... Tovább

Referátum: A mikroszkópos hematúria kivizsgálása az Amerikai Urológus Társaság (AUA) irányelve alapján

Összefoglalás
A makroszkópos hematúria az egyik leggyakoribb tünet a járóbeteg- és sürgősségi osztályokon, mindig részletes urológiai kivizsgálást tesz szükségessé. A szemmel nem látható, véletlenszerűen felfedezett mikrohematúria (MH) az urológiai daganatok korai jele lehet. A betegek heterogén populációt képviselnek, közöttük az urogenitális rosszindulatú daganatok előfordulásának kockázata igen ...

Tovább