Tudományos mozaik az európai onkológus kongresszusról Stockholmból

Egy másik érdekes eredmény szinten a prosztatarák csontmetasztázisaihoz kapcsolódik. Az első nagyméretű, randomizált fázis III vizsgálat igazolta, hogy az ibandronate bifoszfonát egyszeri alkalmazása ugyanolyan fájdalom enyhülést ér el, mint az egyszeri dózisú radioterápia. Peter Hoskin, a londoni University College professzora elmondta, hogy több betegnek volt erősebb fájdalma a bifoszfonát csoportban 4 hetes utánkövetésnél, ez a későbbiek során eltűnt, és nem volt különbség a 6 és 12 hónapos értékelésnél.

A célzott kezelések bevezetése az onkológiában azt jelenti, hogy a hagyományos, nagyméretű klinikai vizsgálatok nem mindig a leghatékonyabb eljárások arra, hogy új kezelési lehetőségeket tárjunk fel, mondta el Marie-Cecile Le Delay, a klinikai epidemiológia professzora. A tumorbiológiáról szerzett egyre növekvő ismereteink azt jelentik, hogy egyes speciális eltéréshez kötődő kis alcsoportokat tudunk meghatározni, felismerni és kezelni. Így a személyre szabott kezelés lehetőségeit figyelembe véve ismereteinket sokkal gyorsabban tudnánk gyarapítani kisméretű gyorsabb vizsgálatok lefolytatásával, ahol a bizonyítás kritériumait sem határoznák meg olyan szigorúan. A Mayo Klinika munkatársaival közösen végzett elemzésében Le Delay azt találta, hogy sokkal gyorsabban kerülhetnek ily módon új terápiás eljárások bevezetésre. Véleménye szerint az új, biológiailag célzott terápiák kedvezőbb mellékhatásprofilja lehetővé teszi, hogy a terápiás kockázat növelése nélkül lehessen kisebb vizsgálatokból következtetéseket levonni.

A prosztatarák két új kockázati tényezője is bemutatásra került a kongresszuson. David Orsted koppenhágai munkacsoportjának vizsgálata az találta, hogy azon férfiak körében, akiknek jóindulatú prosztata megnagyobbodása van, két-háromszorosára nő a prosztatarák morbiditása és mortalitása. Az 53 ezer prosztatarákos beteg adatait tartalmazó dán nemzeti regiszter feldolgozását végző munkacsoport vezetője elmondta, hogy a korábbi ez irányú vizsgálatok nem voltak egyértelműek. Az ő vizsgálatuk statisztikai erejét a hatalmas mennyiségű anyag, a 3 millió dán férfi adataink feldolgozása adta.

A másik dán vizsgálatban, szinten Orsted vezetésével, 28 éven keresztül követtek 4383 férfit, akik közül 170 betegnél alakult ki prosztatarák, 94 beteg meghalt. A prosztata specifikus antigén szintjét monitorozva a kutatók lépcsőzetes emelkedést találtak a PSA-szintje és a prosztatarák morbiditási és mortalitási kockázata között. A prosztatarák kialakulásának 10 éves abszolút kockázata 11-22% azoknál, akiknek PSA-szintje 4-10 ng/ml, illetve 37-79% azok esetében, akik PSA-szintje nagyobb, mint 10 ng/ml. Az ECCO elnöke, Michael Baumann professzor hangsúlyozta, hogy ezen vizsgálatok bizonyítják a jó nemzeti rákregiszterek és a képzett rákepidemiológusok jelentőségét a kutatásban.