Az intermittáló (ön)katéterezés jelentősége

A katéterterápia története, a katéterek evolúciója

Mi jut eszembe az intermittáló önkatéterezésről? – tette fel a kérdést előadásának elején Dr. Pytel Ákos, és elsőként azt a gondolatát említette, hogy milyen rossz, hogy erről beszélnünk kell, ahelyett, hogy már régen természetes lenne a módszer alkalmazása. Történeti áttekintésében megemlítette Foley nevét, Franklinről pedig megtudtuk, hogy testvére hólyagkövének kezelésére állított össze szetteket. Láthattunk egy olyan beteget is, aki pipaszárból készített magának katétert, és használat előtt zsírral kente be. A katéterezés tehát a „józan paraszti ész” szerint is járható út.

Mint azt Pytel adjunktustól megtudtuk, a katéter a görög „leenged”, „ledob” szóból származik, magának a katéterezésnek a bevezetése pedig Erisztratosz nevéhez fűződik, bár a sebészet atyjának tekintett indiai Shushruta is leírta már az i.e. 6. században. A katéterek evolúciójáról elmondható, hogy már az ókorban tudták, hogy a vizelet elakadását meg kell oldani, azt le kell csapolni, és mindenféle csöves tárggyal próbálkoztak ebből a célból. Az ókorban ehhez már mesterségesen is alakítottak ki csöveket csontból, fából, majd fémekből, és ez az 1700-as évekig nem is változott. Ekkortól kezdték alkalmazni a kaucsukot, ami áttörést hozott az eszköz fejlesztésében. A 20. században jelentek meg a latex gumikatéterek, majd latexmentes katétereket kezdtek gyártani, amelyek már nem váltottak ki allergiás reakciókat. A szilikon katéterek megjelenése után a síkosított, „uncoated” katéterek következtek. A PVC/PVP- és ftalátmentes „coated” katéterek hidrofil tulajdonsággal bírtak, és sokféle fajtájuk vált ismertté. A fejlődés végén találjuk az előző két típusból kialakított „ready to use” (RTU) katétereket, amelyek kompakt, kisméretűre összecsomagolható formában is kaphatók, már Magyarországon is hozzáférhetők és a NEAK által támogatottak.

Az intermittáló katéterezés indikációs köre

Ha a katéterhasználat és az intermittáló katéter használatának indikációit összehasonlítjuk, látható, hogy ezek átfedést mutatnak. A katéterhasználat indikációit két nagy csoportba sorolhatjuk: a vizeletretenciót és az ürülési zavart okozó kórképekre. Vizeletretenció akutan is előfordulhat pl. egy akut prostatitisben, de lehet krónikus jellegű is. Az ürülési zavar nagyon gyakran obstrukció következménye. Az organikus obstrukciók többnyire sebészi megoldást igényelnek, a funkcionális obstrukcióknak számos oka lehet. Az ürülési zavarok másik csoportját a kontraktilitási zavarok alkotják. A funkcionális obstrukcióból adódó zavarokat és a kontraktilitási zavarokat egy kalap alá szokták venni, mint neurourológiai kórképeket, és Pytel adjunktus úgy véli, ez az abszolút célcsoport az intermittáló katéterezésre (1. ábra). Ha az obstrukció és a kontraktilitási zavar szövődik, meg lehet kísérelni a sebészi eljárást, de ha erre a betegnek várnia kell, vagy nem alkalmas a műtétre, ilyenkor is javasolt az intermittáló katéterezés az állandó katéter helyett.

(1. ábra)

Idegi léziók okozta vizeletürítési zavarok

Az intermittáló katéterezés alkalmazására legnagyobb arányban idegi léziók esetén kerül sor. Ezek lehetnek suprapontin (SPL), illetve suprasacralis spinális (SSL) jellegűek. Jellemző a magas nyomású hólyag, akaratlan kontrakciók, hyperreflexia, amihez SSL esetén még társul egy diszszinergizmus a hólyag és a sphincter között, alsó húgyúti funkcionális obstrukciót és vizeletretenciót eredményezve. Ez utóbbi a legrosszabb konstelláció, a betegeket húgyúti infekciók és veseelégtelenség fenyegeti.

Sacralis spinális lézió, illetve infrasacralis (cauda- vagy perifériás) lézió esetén a híd egyenirányító szerepe megmarad, tehát nem alakul ki diszszinergizmus, így funkcionális obstrukció sem. Nem jön létre magas nyomású hólyag, ennek ellenére a betegnek vizeletretenciója lesz.

A neurológiai betegségben szenvedő betegek igen nagy százalékában kialakulnak alsó húgyúti tünetek is. Elsősorban a demyelinisatiós kórképekben, sclerosis multiplexben, gerincvelői lézióban, harántlézióban, discopathiában és perifériás polyneuropathiában szenvedő betegeknél lesz szükség intermittáló katéterezésre.

Organikus obstrukció okozta vizeletürítési zavarok

Az organikus obstrukciónak is lehetnek olyan esetei, amelyekben szóba jön az önkatéterezés. Ha pl. a betegnek sokat kell várnia a műtétre, a műtétig a tartós helyett intermittáló katéterezés lehetséges, vagy pl. húgycsőplasztikát követő recidív szűkületeknél tágítás céljából lehet önkatéterezést alkalmazni. Péniszreszekciót követő gáti sztóma is tágítható ily módon. Egyéb speciális eset még az orthotop hólyagképzés, amikor szintén önkatéterezés válik szükségessé, a sztómán keresztül történő lecsapolásra.

Az intermittáló katéterezés néhány esete a gyakorlatból

Dr. Pytel Ákos saját beteganyagából mutatott be néhány jellegzetes esetet. Láthattuk egy sclerosis multiplexes beteg urodinamikai képét, amely súlyos fokú detrusor-túlműködést mutatott, következményes funkcionális alsó húgyúti obstrukcióval, magas nyomású hólyaggal. Az antimuscarin, béta3-agonista, alfa-blokkoló gyógyszeres kezelésen kívül ezeket a betegeket ösztönözni kell intermittáló katéterezés alkalmazására. Hasonló következményekkel járt egy SLE-s beteg myelitis transversája, itt a gyógyszeres kezelésen kívül szintén használható az intermittáló önkatéterezés. Lumbális discus hernia esetén jellemző az akontraktilis detrusor, nehezített, haspréssel történő vizeléssel. Ennek terápiájában alkalmazható elektrostimuláció és kolineszterázbénító-kezelés, vizeletretenció esetén pedig meg lehet kísérelni a műtétet, de a beteg intermittáló önkatéterezésre szorulhat.

Parkinson-kórban az alsó húgyúti tünetcsoport komplex képét is láthatjuk, urodinamikailag kontraktilitásában károsodott, közel akontraktilis detrusorműködés jeleivel, kevert jellegű alsó húgyúti obstrukcióval. Egyike azon nyilvánvaló esteknek, amelyekben egyértelműen intermittáló önkatéterezésre lesz szükség.

Útravaló gondolatok

Ha krónikus katéterezés szükséges, az intermittáló katéterezés választandó, önkatéterezés vagy segédlettel történő katéterezés formájában, amely steril, aszeptikus és tiszta (CIC = Clean Intermittent Catheterisation). A napi katéterezések száma napi 4-6 legyen (a finanszírozás szerint akár napi 7 katéter is felírható a betegnek), az egy alkalommal lecsapolt vizelet mennyisége legyen 400 ml alatt.

Húgycsőkatétert lehetőleg ne alkalmazzunk; ha tartós katéterre van szükség, az mindenképpen szilikonos legyen. Nagyon fontos a betegedukáció. A Coloplast honlapján kiváló oktató dokumentumok találhatók, szinte valamennyi betegcsoport számára, de elengedhetetlen a személyes betanítás is.

Arra az önmagának feltett kérdésre, hogy Magyarországon miért nem terjedt el még mindig kellő mértékben az intermittáló önkatéterezés, Pytel Ákos adjunktus három szóval válaszolt: az egyik a lustaság, mivel a tartós katéter felhelyezése sokkal ritkább cserét igényel, a másik a tudatlanság, vagyis sokan nem is tudnak erről a lehetőségről, illetve arról, hogy mikor alkalmazható, a harmadik pedig az ignorancia.

Talán ez az előadás is segít abban, hogy a szakemberek egyre inkább ezt a húgyúti fertőzések megelőzését lehetővé tevő és a beteg életminőségét javító megoldást részesítsék előnyben a tartós katéterezés helyett.


 

IC/HCP-23/11
2023. november 29.