A FÉRFIEGÉSZSÉG KÜLÖNBÖZŐ OPTIKÁI

A LEVITRA® INNOVATÍV FORMULÁJA

Dr. Király István (SZTE Urológiai Klinika, Szeged) a merevedési zavar kezelésének innovatív formulája, a Levitra^® szájban diszpergálódó tabletta alkalmazásának kezdeti klinikai tapasztalatairól számolt be. A vardenafil 10mg-os ODT (orodispersible tablet) gyógyszerformát a Bayer gyógyszergyár a betegek igényeihez alkalmazkodva fejlesztette ki. A Levitra^® ODT folyadék nélkül bevehető, 10-15 másodperc alatt felolvad a szájban, friss mentaízt hagyva maga után. Farmakokinetikája a filmtablettával összehasonlítva csak kis mértékben mutat eltérést. A Levitra^® ODT biohasznosulása meghaladja a Levitra® filmtablettáét, ami azzal magyarázható, hogy a felszívódás részben a szájnyálkahártyán keresztül történik. Emiatt az étkezés döntően nem befolyásolja a hatékonyságát, még a magas zsírtartalmú ételek fogyasztása sem. Az új formula előnye továbbá a gyógyszer hagyományos kiszerelésével szemben bankkártya méretű, elegáns, diszkrét csomagolása.
A vardenafilt tartalmazó, szájban diszpergálódó tabletta effektivitását és biztonságosságát placebóhoz viszonyítva elemezte merevedési zavarban szenvedő férfiakban a multicentrikus, kettősvak, randomizált, POTENT I. és II. vizsgálat. Mindkét vizsgálatban igazolódott a Levitra^® ODT hatékonysága és biztonságossága, életkortól és társbetegség – például diabétesz, hipertónia, dyslipidaemia – meglététől függetlenül. Az IIEF-EF, SEP2 és SEP3 kérdőívek alapján a Levitra^® ODT szignifikánsan javította az erektilis funkciót, a sikeres behatolások és sikeres együttlétek arányát. Összességében elmondható, hogy a Levitra^® ODT biztonságossági profilja megegyezett a már jól ismert vardenafil filmtablettáéval, jól tolerálható kezelésnek bizonyult. A két kezelési csoport között nem találtak különbséget a klinikai változók, az életfontosságú paraméterek és az EKG-görbék tekintetében sem.
 

SZÍV ÉS SZEX

Prof. Dr. Rónaszéki Aladár osztályvezető főorvos (Fővárosi Önkormányzat Péterfy Sándor utcai Kórház, Kardiológiai Osztály) elmondta: a kardiológiai gyakorlatban a mindennapi életet és az életminőséget alapvetően befolyásoló szexualitás ma még tabutéma az orvos-beteg kapcsolatban. A szexuális diszfunkció igen gyakori a kardiovaszkuláris betegségekben: a merevedési zavar a coronaria-betegek felét érinti, sőt komolyabb balkamra diszfunkció esetén előfordulása eléri a 80 százalékot. A betegek részéről sokszor indokolatlan félelem mutatkozik a szexuális aktivitás kardiovaszkuláris következményeitől, amely kellő hozzáértéssel és tájékoztatással eloszlatható. A szívbetegek félnek a szexuális együttlét kudarcától is, amely – ha bekövetkezik – önértékelési zavarrá alakulhat át és depressziót okozhat. Mindez libidócsökkenéshez és végső soron párkapcsolati problémák megjelenéséhez vezethet.
Rónaszéki professzor rámutatott: bár az erektilis diszfunkció (ED) gyakorisága szignifikánsan összefügg a szív- és érrendszeri betegségekkel, önmagában mégsem növeli a hagyományos rizikófaktorok prediktív értékét, tehát nem sorolandó a kardiovaszkuláris kockázati tényezőkhöz. Ugyanakkor ismert, hogy a coronariabetegség előrehaladásával párhuzamosan a merevedési zavar is súlyosbodhat. Azt is tudjuk, hogy az ED négyszer gyakoribb a szívbetegekben, mint az egészséges populációban. A fizikai teljesítőképesség kérdése nagyon lényeges – fogalmazott az előadó –, ugyanis a szexuális aktivitás abban az esetben veszélytelen a szívbetegek számára, ha a fizikai teljesítőképességük meghaladja az 5-6 MET értéket.
A szexuális aktivitás megítélése és a tanácsadás szempontjából igen fontos a rizikóstratifikáció elvégzése. Alacsony a kockázat, ha a beteg tünetmentes, és rizikófaktorainak száma kevesebb háromnál (nem beleszámítva a beteg nemét), továbbá enyhe stabil anginája, kontrollált hipertóniája van, vagy sikeres coronaria revaszkularizáción esett át. Legalább hat-nyolc hete lezajlott myocardialis infarktus, enyhe billentyűbetegség és kezdődő, I. stádiumú szívelégtelenség esetén is bátoríthatjuk betegünket a rendszeres szexuális aktivitásra. Intermedier, illetve nem definiált rizikóba sorolandó a beteg, ha aszimptomatikus, háromnál több rizikófaktor van jelen (beleértve a fizikailag inaktív életmódot), mérsékelt stabil anginája van, két-hat héten belül zajlott le a myocardialis infarktus, balkamra diszfunkció (EF<40%), II. stádiumú szívelégtelenség, perifériás obliteratív érbetegség, korábbi stroke, vagy ischaemia áll fenn. Ebben az esetben további értékelő vizsgálatok elvégzése szükséges, amelyek eredményének ismeretében a rizikóbesorolás újra megtörténhet. Magas kockázatot jelent a beteg számára a szexuális aktivitás, amennyiben instabil-, vagy refrakter anginája, kontrollálatlan hipertóniája, előrehaladott szívelégtelensége van, vagy a myocardialis infarktus, illetve stroke két héten belül zajlott le. Súlyos aritmia, cardiomyopathia esetén szintén a magas rizikójú csoportba kell sorolni a beteget, gondoskodni kell a stabilizálásáról és alacsonyabb rizikóstátuszba juttatásáról. Mindezt követően, csak ismételt rizikóstratifikáció után ajánlható a szexuális aktivitás az esetleges erektilis diszfunkció kezelése mellett.
 

EREKTILIS ÉLET – POTENS LÉLEK

Szy Katalin klinikai pszichológus (Fővárosi Önkormányzat Péterfy Sándor utcai Kórház) az erektilis diszfunkció pszichés hátteréről szóló előadását egy Freud idézettel kezdte: „A libidó benignus szublimációja az alkotás, malignus szublimációja a betegség”. A szexualitás az élet hajtóereje, amelynek elégtelensége könnyen vezethet testi és lelki betegségek megjelenéséhez. A téma különböző aspektusai számos tudományágban jelen vannak, a szexualitás azonban csak a XIX. században vált szalonképessé az orvostudományban, amikor Dr. Krafft-Ebing báró megjelentette „Psychopathia sexualis” című, holisztikus szemléletű alapművét. Freud is hangsúlyozta a kérdéskör létjogosultságát a medicinában: „Ha a szexuális élet egyes mozzanataiban valóban betegségokokat kell felismerni, akkor ezeknek a mozzanatoknak a kifürkészése és megtárgyalása éppen emiatt minden további megfontolás nélkül az orvos kötelességei közé tartozik.”
A pszichológiai rendelést felkereső páciensek nagy hányada szexuális problémával és alvászavarral küzd – számolt be tapasztalatairól Szy Katalin. A pszichológus számára döntő szempont, hogy milyen az egyén alkalmazkodóképessége a felmerülő nehézségek leküzdésében, képes-e örömszerzésre akár a mindennapokban, a munkában és nem utolsósorban a szexuális tevékenység során. Fel kell mérni az illető társadalmi, közösségi szerepvállalását, a munkaképesség folyamatosságát, intellektuális, kognitív képességeit, érzelmi és motivációs kontrollját, szorongástűrését, szociális attitűdjeit, produktivitását, kreativitását, érzelmi autonómiáját, integráltságát és énképének kedvező, illetve kedvezőtlen mivoltát. A szexuális problémák pszichológiai megközelítése és a terápiás stratégia meghatározása a pszichoszexuális fejlődési szakaszok feltérképezésén és a partnerkapcsolati viszonyrendszer feltárásán keresztül történik. A pszichoszexuális zavarokban a szexuális együttlét négy szakaszának – vágy, izgalom, orgazmus és relaxáció – valamelyike sérül mindkét nem esetében.
A szexuális izgalmi készenlét zavara az erektilis diszfunkció, amely lehet organikus, vagy lélektani eredetű. A pszichés ok hátterében általában depresszió, szorongás, negatív testkép, csökkent libidó, vagy negatív distressz húzódik. Szy Katalin felhívta a figyelmet a pszichológusok és az urológusok szoros együttműködésének jelentőségére: a pszichoterápiával párhuzamosan az ED gyógyszeres kezelésére is szükség van annak érdekében, hogy a pszichoanalízis ideje alatt ne alakuljon ki a páciensben előrevetített szorongás, amely önmegfigyelésre sarkallja és súlyosbítja a helyzetét. A férfiak különböző pszichodinamikai problémáit többféle tényező generálhatja, például a teljesítménykényszer, az anticipált szorongás, az idősödéssel járó kapuzárási pánik, a látens/larvált homoszexualitás, az „anya-baj”, domináns szülők eltérő nevelési elvei, a harag a partnerrel szemben, a női testtel kapcsolatos averziók, a férfi szerep sérülése, a szexuális tapasztalatlanság, a szex feszültség-levezetésként történő megélése és a pszichés állapot. Mindemellett a nem organikus eredetű szexuális problémák nagy része párkapcsolati problémából fakad.
A terápiás megoldások alapvető elemei az önmegfigyelő státusz megszüntetése, az anticipált szorongás leküzdése, a negatív urológiai státusz esetén fennálló szervi betegségtudat legyőzése és a pszichoszexuális „útvonal”, azaz a pszichoszexuális fejlődési szakaszok áttekintése. Eredményre vezethet a coitus tilalma, amely még sokéves, megunt párkapcsolatokban is szexuális aktivitásra sarkallja a partnereket. A merevedési zavarban szenvedő férfiak esetében a szexuális szerepek megfordítása, vagyis a partner nagyobb aktivitása, valamint az erotikus metakommunikáció korrigálása is szükséges lehet.
 

A TESZTOSZTERONPÓTLÁS AKTUALITÁSAI

Dr. Szántó Árpád Phd (PTE KK Urológiai Klinika) előadása bevezetőjében utalt arra, hogy a férfiak szinte minden korosztályban sokkal ritkábban fordulnak orvoshoz egészségügyi problémáikkal, mint a nők. Ugyanakkor a két nem összehasonlításában a férfiaknak jóval nagyobb az esélye a kardiovaszkuláris megbetegedésre. Az obezitás prevalenciája szintén magasabb a férfiak körében, márpedig az abdominális, viszcerális és centrális elhízás hyperinzulinaemiát provokál, ami negatívan befolyásolja a tesztoszterontermelést. A haskörfogat és a szérum tesztoszteronszint összefüggése olyannyira szoros, hogy megnövekedett haskörfogat (>102cm) esetén a tesztoszteronérték a normális érték alsó határa alá csökkenhet. A tesztoszterontermelés mind az összprodukció, mind a plazmaszintek, mind a szabad tesztoszteron tekintetében csökken az életkor előrehaladtával.
A tesztoszteronpótlás fejlődését tükrözi, hogy a korábbi „adni lehet” filozófiájától eljutottunk az „adni nem veszélyes” elven keresztül a ma követendő „adni érdemes” koncepcióig. A tesztoszteron-terápiában követendő az Európai Urológus Társaság, valamint további hat urológus-, illetve andrológustársaság 2009-ben publikált konszenzusajánlása a hypogonadizmus kezeléséről. Ennek egyik legfőbb – a betegeket és az orvosokat egyaránt leginkább érdeklő – megállapítása, hogy a tesztoszteronpótló terápia (TRT) nem fokozza a benignus prostata hyperlasia és a prosztatarák kockázatát. Nem szükséges TRT, ha az össztesztoszteronszint 12 nmol/l (346 ng/dl) fölött van. Hormonpótló kezelésre szükség van, ha az össztesztoszteronszint 8 nmol/l (231 ng/dl) alatt van és klinikai tünetek detektálhatók. A 8 és 12 nmol/l közötti ún. szürke zónában egyéni elbírálás szükséges SHBG és szabad tesztoszteronszint meghatározásával és a tünetek figyelembevételével. A tesztoszteronhiányos betegek ellátásában multidiszciplináris megközelítés szükséges – hangsúlyozta Dr. Szántó Árpád –, mivel a hormonpótláson és az esetleges ED gyógyszeres kezelésén túlmenően beavatkozásra lehet szükség a metabolikus szindróma és a kardiovaszkuláris események megelőzése, illetve ellátása terén is.
Hogyan reagál a gyógyszerfelhasználás a tudományos evidenciákra? A tesztoszteron-készítmények világpiacán a 2005-2009 közötti eladási adatok tükrében kitűnik, hogy az Egyesült Államok tesztoszteron-forgalmazása meredeken ível felfelé a többi térséghez (Európa, Kanada, Latin-Amerika, Ázsia) képest. A tesztoszteron-szubsztitúciós formákat elemezve azt látjuk, hogy a korszerű injekciós készítmények aránya növekszik. E tekintetben a magyarországi trend is hasonló: a megbízható, hatékony injekciós és transzdermális készítmények aránya lassan meghaladja az 50 százalékot, de a nyugati országokhoz képest még mindig jelentős az orális készítmények használata.
A hypogonadizmus prevalenciája a nagy szórást mutató adatok ellenére körülbelül 0.5 százalékra tehető a 20-74 éves férfi korosztályban, míg az időskori – late onset – hypogonadizmus prevalenciája a körülbelül 10 százalék a 40-74 éves férfiak között. Magyarországi népességi adatokra vetítve mindezt megközelítőleg 17.215 hypogonád és kb. 200.000 időskori hypogonadizmusban szenvedő főre tehető az érintettek száma. Ugyanakkor az OEP 2011. januárjában lezárt nyilvántartása szerint 4296 beteg részesül tesztoszteronpótló terápiában. A kezelt betegek aránya tehát mindössze 2,16 százalék körüli, aminek hátterében az előadó szerint az alacsony fokú felderítés, a biokémiai vizsgálatok elérhetőségének hiánya, a társszakmákkal való elégtelen együttműködés és a hormonkezeléstől való félelem állhat. Jól illusztrálja a hypogonadizmus kezelésének helyzetét egy 2007-ben publikált, három kontinens hat országban végzett tanulmány, amely rámutat, a tesztoszteron-alulkezelés legfőbb oka a prosztatráktól való félelem.
A hypogonadizmusban alkalmazott tesztoszteronpótlás terén lezajlott eddigi legjelentősebb nemzetközi vizsgálat eredményeit idén tavasszal, az Európai Urológiai Társaság bécsi konferenciáján ismertették. Négy kontinens 23 országában, 155 centrumában végzett vizsgálat során 1438 beteg kapott tesztoszteron-undekanoát injekciót. A kezelés hatékonynak és biztonságosnak bizonyult; a tesztoszteronszint normál tartományba emelésével a klinikai tünetek normalizálódtak: javult a libidó és a koncentrációs készség valamint a terápia a PDE5-gátló gyógyszerekre adott választ is fokozta. A PSA érték tekintetében csak kis változás volt detektálható, egy esetben sem volt kimutatható prosztatarák, a BPE pedig mindössze egyetlen betegnél fokozódott. Ezek a friss adatok is azt támasztják alá, hogy a tesztoszteron-szubsztitúciós terápia jól tolerálható a napi klinikai gyakorlatban. A tanulmány megerősíti a korábbi megfigyeléseket a prosztatabiztonság és a PDE5-inhibitorokra adott válasz tekintetében.
 

A VESZÉLYEZTETETT NEM

Prof. Dr. Kopp Mária (Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet) a férfiak veszélyeztetett voltát néhány sokatmondó adattal érzékeltette. Míg a férfiak és nők várható élettartama között Nyugat-Európában 4-5 év különbség van, addig hazánkban 8 év, tehát a magyar nők átlagosan tíz éven át özvegyek. A legfrissebb statisztika szerint a 15-60 éves korú magyar férfiak halálozási aránya 24,9 százalék, ugyanakkor ez az arány minden nyugat-európai országban 10 százalék alatti. Ez a tragikus adat nem magyarázható genetikai adottságokkal – fejtette ki Kopp Mária professzor –, ugyanis az 1960-as években a magyar halálozási mutatók jobbak voltak, mint Ausztriában. Tőlünk nyugatra, illetőleg Japánban javultak a halálozási mutatók, ezzel szemben nálunk romlottak. Érdekes hazai adat, hogy óriási a különbség az alacsony és magas iskolázottságú férfiak halandósága között: az érettséginél alacsonyabb végzettségű férfiak majdnem kétszer nagyobb valószínűséggel halnak meg 65 év alatt, míg a nők körében ez a jelenség nem figyelhető meg.
Miért sérülékenyek a férfiak a mi régiónkban? Mi a magyarázata a nagy társadalmi és gazdasági lemaradásnak? Mi az oka annak, hogy körülbelül négy évtized leforgása alatt ennyit romlottak a halálozási mutatóink? Dr. Kopp Mária és munkatársai 1983 óta összesen hat alkalommal végeztek felmérést a teljes magyar 18 év feletti népességet reprezentáló mintákon (Hungarostudy vizsgálat), amelynek során egyedülállóan részletesen elemezték a lakosság egészségi állapotát, életminőségét, mentális egészségét. A 2002-ben lezajlott vizsgálat során megkérdezett lakosok újbóli megkeresésekor (Hungarostudy Epidemiológiai Panel) ötezer fő volt hajlandó kitölteni a kérdőíveket. A felmérés eredményei alapján a férfiak idő előtti halálozásában a bizonytalan munkahely és az élet értelmetlenségének tudata többszörös rizikófaktornak bizonyult. Azok a férfiak, akik 2002-ben házasságban éltek, négyszer nagyobb valószínűséggel élték meg a 2006-os évet, a jó házasság pedig majdnem hatszoros védettséget jelentett – érdekes módon ugyanez nem volt kimutatható a nők esetében. A gyermekkel való jó kapcsolat négy és félszeres védőfaktornak bizonyult az elemzésben – ezt Dr. Kopp Mária munkacsoportja publikálta a világon először.
Magyarországon minden második házasság válással végződik, ami súlyosan csökkenti a várható élettartamot, és a férfiakat sokkal inkább megviseli, mint a nőket – mutatott rá Dr. Kopp Mária. A krónikus stressz állapotának megfelelő súlyos depresszió háromszoros veszélyeztetettséget jelent. A Hungarostudy vizsgálatban az elhunyt férfiak egynegyede súlyosan depressziós volt, és közülük mindössze hat százalék részesült orvosi kezelésben. A férfi depresszió azért különösen veszélyes, mert a nőkkel ellentétben a férfiak nem fordulnak orvoshoz, hanem önsorsrontó tevékenységekbe, például alkoholizmusba menekülnek. Magyarországon a depresszió aránya majdnem húsz százalék a teljes népességre nézve. Hazánk depressziótérképe és az idő előtti halálozás földrajzi megoszlása gyakorlatilag egybeesik. Mi több, a depresszió a szexualitás szempontjából is veszélyeztető tényező – jegyezte meg Dr. Kopp Mária. Végezetül kitért az ún. státusz szindróma jelentőségére, utalva M. Marmot angol epidemiológus megállapítására, miszerint a lemaradás élménye súlyos, krónikus stressz állapotot eredményez, azaz súlyosan veszélyezteti az egészséget. Ez lehet tehát a magyarázata a magyar férfiak idő előtti halálozásának.
 

TESTEDZÉS ÉS EGÉSZSÉG

Szembe kell néznünk a mozgásszegény életmód káros következményeivel – hívta fel a hallgatóság figyelmét Prof. Dr. Pavlik Gábor (SE Testnevelési és Sporttudományi Kar). A 15-64 év közötti magyar populáció mindössze 17 százaléka sportol rendszeresen. A passzív ülő életmód tartáshibákhoz, később derékfájáshoz vezet, a mozgáshiány következtében az ízületek instabillá válnak, előbb-utóbb kialakul az arthrosis. A másik ismert mozgásszervi probléma a korral járó csontritkulás, amely fizikai aktivitással szintén megelőzhető. Nem elegendő azonban a veszélyeztetett korban elkezdeni a sportolást, ezért nagyon fontos, hogy a serdülő korosztályt rászoktassuk a rendszeres testmozgásra.
Az inaktív életmód kihat az anyagcserére is: a magyar lakosság körülbelül 45 százaléka túlsúlyos. Veszélyesnek elsősorban a férfiaknál gyakoribb abdominális elhízás minősül. Az obesitas következményei a különböző anyagcsere-, keringési- és egyéb betegségek. A felnőttek alapanyagcseréjéhez körülbelül 1500 kcal szükséges, ülő foglalkozás esetén kb. napi 2500 kcal a napi energiafogyasztás. A fölösleges bevitt kalóriákat napi 5-600 kcal fizikai munkával tanácsos kompenzálni, ami körülbelül egy óra intenzív mozgást jelent a hét összes napján.
Milyen hatást gyakorol a sport a szexualitásra? Dr. Pavlik Gábor kifejtette: a kimerítő sporttevékenység nem fokozza a szexuális aktivitást, a rendszeres testedzés viszont annál inkább. Arra, hogy a szexuális élet miért javul a reguláris fizikai tevékenység hatására, több magyarázat lehetséges. Ezek egyike, hogy a fizikai terhelés során a tesztoszteron felszaporodik, ezáltal fokozódhat a szexuális aktivitás.
A mozgásszegény életmód leggyakrabban – 54 százalékos arányban – a szív- és érrendszeri betegek között szedi az áldozatait. Miért fontos tehát az edzett szív? – tette fel a kérdést Dr. Pavlik Gábor. Edzett szívben gazdagabb a koszorúsér-keringés, alacsonyabb a nyugalmi pulzusszám, kedvezően alakul a pihenés-munka arány. A rendszeres edzés véd a balkamra diasztolés funkció életkorral járó romlása ellen. Az edzett szív csökkenti az infarktus rizikóját, javítja az életkilátásokat. Annak érdekében azonban, hogy megfelelő koszorúsér-hálózat fejlődjön ki, gyermek- és serdülőkorban, vagyis a hossznövekedés befejezése előtt kell állóképességi edzést végezni – jegyezte meg Pavlik professzor. Az edzett szív kapcsán óhatatlanul felmerül a sportolók hirtelen halálának kérdése. Ennek megelőzése érdekében a sportorvosi ellenőrzés során szükséges felderíteni a rejtett szívbetegséget, verseny előtt kontrollálni kell a sportoló aktuális egészségi állapotát, valamint tisztázandó, hogy az illető szed-e teljesítményfokozó szert, és ha igen, milyet. Mindemellett hangsúlyozni kell, hogy sokkal többen halnak meg azért, mert nem sportolnak, mint azért, mert sportolnak.

Boromisza Piroska
 

eredeti megjelenés: www.baymedinfo.hu