asd
30. évfolyam, 1. szám
Szerzői útmutató Lektori útmutató

 

Neoadjuváns- és adjuváns kemoterápia szerepe radikális cystectomiára alkalmas urotheliális tumoros betegeknél

Bevezetés: Randomizált vizsgálatok és metaanalízisek alapján a lokálisan előrehaladott hólyagtumoros betegek túlélési adatai kedvezőbbek, ha a cystectomiát neoadjuváns- vagy adjuváns cisplatin bázisú kemoterápia egészíti ki. A neoadjuváns kezelés eredményei biztatóbbak a posztoperatívnál, mégis a hazai gyakorlatban csak az utóbbi években kezdődött meg alkalmazásának elterjedése. A nyugati országok betegpopulációjához képest előrehaladottabb stádiumban és több társbetegséggel rendelkező hazai betegek esetén már a hólyageltávolító műtét kivitelezése is igen nagy gyakorlatot és körültekintést igényel. Ezeknél a betegeknél a neoadjuváns kezelések akkor végezhetőek rutinszerűen, ha jól működő multidiszciplináris onkoteamek hoznak körültekintő döntést a cystectomia elvégzése előtt, valamint adekvátan definiált betegutak állnak rendelkezésre. A közlemény célja az izominvazív urotheliális daganatos betegeknél indikált radikális sebészi beavatkozáshoz kapcsolódó pre- és posztoperatív kemoterápia eredményeinek –, a vizsgálatok evidenciáinak –, valamint a nemzetközi ajánlásoknak az összefoglalása.
Beteganyag, módszer: Az ESMO és EAU guideline-ok alapján kiindulva ismertetésre kerülnek a neoadjuváns kemoterápiával kapcsolatos általános előnyök, mint a tumorszóródás korai csökkentése, a tumor down-staging lehetősége, az R0 reszekciós arány javítása, a kemo-érzékenység megismerése, ahogyan az adjuváns kemoterápia mellett ismert benefit, mint a korrekt patológiai staging, valamint a definitív műtét koraibb időzítése. A neoadjuváns és adjuváns kemoterápia fontosabb 3. fázis vizsgálatait és metaanalízisek eredményeit értékeljük a kemoterápiás protokollok típusa –, a beválogatott betegek tumorstádiuma – és az eredményesség szempontjából.
Eredmények: A neoadjuváns cisplatin bázisú kemoterápia hatására metaanalízisek alapján 5%-os 5 éves túlélési benefit érhető el. Norvég 3. fázis vizsgálatban 8%-os, T3-as betegeknél 11%-os benefit volt, amely a 8 éves követési adatok szerint 16%. A neoadjuváns kemoterápiára jól reagáló betegeknél (pCR 12-50% MVAC, 12-22% GC protokoll esetén) még kedvezőbb a kimenetel. A cystectomia 3 hónapon túli késlekedésének nincs egyértelműen szignifikáns kedvezőtlen hatása a túlélésre, ha a műtét előtt kemoterápia történik. Az adjuváns 3. fázis vizsgálatok, így a metaanalízisek eredményei is kevésbé egyértelműek, mint a neoadjuváns adatok, de összességükben kedvező trend észlelhető a kemoterápia hatására a túlélésben, különösen pT3/4 és/vagy N+ (valamint high grade vagy margin pozitív) esetekben. Az adjuvánsan indított kemoterápia utáni kimenetel kedvezőbb a késleltetett, progressziókor indított kemoterápia eredményeinél.
Következtetés: Az eddig ismert adatok alapján neoadjuváns cisplatin bázisú kemoterápia javasolt T2b-T4a tumorstátuszú betegeknek radikális cystectomia előtt. Cisplatinra alkalmatlan betegeknél neoadjuváns kezelés nem jár igazolt előnnyel. A T2aN0 stádiumú betegek kisebb tumortömege miatt kevesebb a mikrometasztázis potenciális jelenléte, emiatt a neoadjuváns kemoterápia ebben a stádiumban egyedileg mérlegelendő. Adjuváns kemoterápia javasolt minden pT3/4 és/vagy N+, vagy reszekciós szél pozitív betegnek, akinél neoadjuváns kemoterápia nem történt.

Tovább

Új biomarkerek a konvencionális veserák progressziójának megítélésére

Célkitűzés: A modern képalkotó eljárások széles körű alkalmazásának köszönhetően a konvencionális veserák (cRCC) egyre nagyobb arányban kerül korai stádiumban felismerésre, ennek ellenére a szervre lokalizált állapotban diagnosztizált betegek 10-15%-a továbbra is a betegség progressziója következtében halálozik el. Vizsgálatunk célja új biomarkerek azonosítása, amelyek alkalmasak a posztoperatív progresszió ...

Tovább

A felső húgyúti urothel sejtes tumorok kezelése – hasonlóságok és különbségek a húgyhólyag urotheliális tumoraival

 A felső húgyúti urothel sejtes tumorokat (FeHUT) valamint az alsó húgyúti urothel sejtes tumorokat (AHUT) számos klinikai és patológiai hasonlóságuk alapján sokáig ugyanazon tumorentitás különbözö lokalizációjaként tartották számon. Az elmúlt évek kutatásai azonban egyre több, a két tumor különbözőségét feltáró eredményt szolgáltattak. A jelen összefoglaló tanulmány célja, hogy a FeHUT vizsgálata ...

Tovább

A mikroRNS-ek jelenléte vesetumorokban és lehetséges diagnosztikai-prognosztikai szerepük

Összefoglalás
A vesedaganatos betegek száma világszerte emelkedik. Noha a vesekarcinóma patológiája és biológiája egyre felderítettebbé válik, teljesen sikeres sebészeti, onkológiai, radiológiai megoldás vagy eredményesen alkalmazott célzott terápiás kezelés továbbra is csak korlátozott lehetőségeket biztosít. Emiatt a vesetumoros betegek prognózisa rossz. A késői felismerés, a tumor-heterogenitás és ...

Tovább

LAPAROSZKÓPOS PARCIÁLIS NEPHRECTOMIA A TECHNIKAILAG KOMPLEX VESETUMOROK SEBÉSZI ELLÁTÁSÁBAN

Összefoglalás

Célkitűzések: A laparoszkópos parciális nephrectomiát (LPN) általában a technikailag egyszerű esetekben végzik (összesített PADUA-pontszám kevesebb mint 9). A vizsgálat célja volt értékelni a LPN alkalmazhatóságát és eredményeit a szervmegtartás szempontjából kihívást jelentő (összesített PADUA score 10, vagy afeletti) vesedaganatok kezelésében.
Betegek és módszerek: A daganatok komplexitását ...

Tovább

Laparoszkópia szerepe a vese angiomyolipomák sebészi kezelésében

Összefoglalás

Célkitűzés: Irodalmi adatok és saját tapasztalataik alapján értékelni a laparoszkópos reszekció szerepét a vese angio­myolipomák (AML) kezelésében.
Betegek és módszerek: A vizsgálatba a PTE Urológiai Klinikán 2004 és 2013 között szövettanilag AML-nek bizonyult eseteket vonták be. Értékelték a betegek demográfiai paramétereit, az alkalmazott diagnosztikus módszereket, továbbá összehasonlították...

Tovább

Az intraoperatív vérveszteség és onkológiai faktorok kapcsolata radikális retropubikus prostatectomia során

Összefoglalás

Célkitűzések: A radikális prostatectomia egyik szövődménye az – esetenként transzfúziót igénylő – nagymértékű vérveszteség, amely hosszabb kórházi tartózkodáshoz, csökkent betegelégedettséghez, és megemelkedett kezelési költségekhez vezet. Vizsgálatunk során összefüggéseket kerestünk a műtét közbeni vérveszteség mértéke és urológiai, illetve onkológiai faktorok között, hogy ...

Tovább

A 11C-kolin PET/CT szerepe a prosztatarák diagnosztikában – új hazai lehetőség

Összefoglalás

Bevezetés: A szén-11 kolin radiofarmakonnal végzett PET/CT-vizsgálat a szakirodalom szerint az egyik leghatékonyabb orvosi leképezési módszernek bizonyult a prosztata­tu­mo­rok helyi és áttéti kiújulásának keresésére, valamint terápiájuk követésére.
Anyag és módszer: A Debreceni Egyetem Nukleáris Medicina Intézete a 2014. évben megkapta a 11C kolin humán diagnosztikai gyártási és forgalomba ...

Tovább

A Partin-táblázat használhatóságának vizsgálata a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Urológiai Klinika beteganyagában retrospektív elemzés alapján

Összefoglalás

Célkitűzés: A 2007-es Partin-nomogram klinikai használhatóságának vizsgálata a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Urológiai Klinika (PTEU) beteganyagának retrospektív adat­fel­dogozása alapján.
Betegek és módszer: 2004. 01. 01 és 2012. 12. 31 között prosztatadaganat miatt radikális prostatectomián (RP) átesett betegek pre- és posztoperatív adatait: Prosztata Specifikus Antigén (PSA), Rectalis ...

Tovább

Radikális prostatectomia utáni patológiai T3 stádium előfordulási gyakorisága

Összefoglalás

Célkitűzések: Szerzők a klinikailag szervre lokalizált prosztatadaganatok miatt végzett radikális prostatectomiák után elemezték a szövettani vizsgálat által kimutatott tokon túli daganatos infiltráció előfordulását.
Betegek és módszer: 1996. 01. 01. és 2012. 01. 01. között összesen 1386 betegben végeztek radikális prostatec­to­miát. A retrospektív feldolgozás során a rendelkezésre álló PSA ...

Tovább

Intézetünkben végzett radikális prostatectomiák onkológiai eredményességének vizsgálata

Összefoglalás

Célkitűzés: A szerzők a prosztatadaganat miatt végzett radikális prostatectomiák onkológiai eredményességét vizsgálták.
Betegek és módszer: 1996. 01. 01. és 2012. 01. 01. között 1386 betegben végeztek radikális prostatectomiát, az 1. csoportban laparoszkópos (n= 777), a 2. csoportban retropubikus (n=125), míg a 3. csoportban (n=484) perinealis behatolásból. Az 1. csoportban az átlagos PSA-koncentráció...

Tovább
<< < 1 2 > >>
15 találat 2 oldalon