Szakmai vélemény: Progresszív betegellátás - urológiai centrumok

A Szakmai Kollégium Urológiai Tagozata és Tanácsa nem vállalta ezt a fáradságos munkát, és döntésében csupán statisztikai adatokra támaszkodott.
A statisztikai adatok elemzése azonban sok csapdával, félrevezetéssel, buktatóval is járhat, például:

1. az adatok nem felelnek meg a valóságnak,
2. olyan „mutatók” szerepelnek a statisztikában, amelyek a működés színvonalának mérésére valójában alkalmatlanok (pl. ágykihasználtság),
3. az adatok könnyen manipulálhatóak,
4. olyan ténylegesen elvégzett beavatkozások is vannak, amelyek a statisztikába nem kerülnek be, vagy éppen a műtéti statisztikát manipulálva kerülnek bele,
5. nem reprezentáns – azaz túl rövid – időszak adatainak felvétele.

Ad 1. Az adatszolgáltatók által megadott adatok rendre hibásak.

Ad 2. Az „ágykihasználtság”, mint mutató alkalmatlan arra, hogy egy osztály működése abból megítélhető legyen. Az alkalmatlanság okáról már sokszor, sok helyen kifejtettem a véleményemet.

Ad 3. Itt lehetőség nyílik a különböző „ártatlan módszerektől” akár a szabálytalanságig terjedő változatokra. Pl.: vannak osztályok, ahol a prostata biopsiás beteget felveszik, befektetik, és a beavatkozás bekerül az osztály műtéti statisztikájába, míg más osztályoknál – pl. a Szent István Kórházban – a prostata biopsiát ambulanter végzik (jelzem, a mi esetünkben ez évi 200-250 beavatkozást jelent), és így ez az adat a járóbeteg-szakellátás statisztikájában jelenik meg, nem kerül be a fekvőbeteg-ellátó tevékenység statisztikájába. Olyan szokás is fellelhető, hogy fekvőbetegként felvételre kerülnek nem műtétes esetek - ezek előfordulása osztályonként más és más -, ez szakmai döntés kérdése. Ez a gyakorlat növeli a betegforgalom statisztikáját (kiírt betegek száma). De fordított kódolási „hiba” is történhet, amikor is egy betegen egy beavatkozás során két-három beavatkozás-típust is kódolnak, kódolhatnak. Ilyenkor akár az is előfordulhat, hogy a műtétek száma magasabb, mint a kiírt betegek száma. Egyetemes szakmai elvárás lehetne az, hogy a modern hatékonysággal működő urológiai fekvőbeteg osztály úgy működik tervszerűen, hogy a felvételre kerülő betegeken műtétet terveznek, illetve végeznek. Ez természetesen nem lehet száz százalék, hiszen előfordulnak olyan akut felvételek, melyek esetében nem történik műtét. Ez az arány kb. 90 %-ban mondható optimálisnak (a megoperált betegek aránya az összes kiírt betegek számához viszonyítva). E fentiek, és még sok más anomália miatt az ilyen adatok gyakorlatilag értékelhetetlenek.